Arra keltem, hogy sírok. Nem tudom miért csak úgy... Nem emlékeztem arra, hogy mit álmodtam, csak foszlányok maradtak meg és azok mind borzasztóak voltak. Egy égő ház, egy ember akit megölnek és végül a szüleim, a szüleim akik ki tudja hol vannak most és, hogy élnek-e egyáltalán. Félek, de piszkosul, mondhatjuk azt is, hogy rettegek... Ránéztem az ágyam mellett lévő órára, ami szombat, reggel 6 óra 30-at jelzett. korán van, nagyon korán. Ahogy feltápászkodtam az ágyamon láttam ahogy mellettem Summer még az igazak álmát alussza, és másik oldalamon Vivian is mélyen alszik. Vivian... Nem tudom, mi tévő legyek, tegyek úgy mintha tegnap semmi nem történt közte és a bátyám között vagy beszéljek vele esetleg... uhhhh! Nem tudom. Miután ezen filóztam még egy pár percet rájöttem, hogy éhes kezdek lenni. Így lassan és a lehető legnagyobb csöndben kikászálódtam az ágyamból és kiléptem a szobámból. Ahogy leértem hangokat hallottam a konyha felől.
-Boyce?-kérdeztem halkan mikor benyitottam.
-Jó reggelt!-köszönt vissza kómásan kezében egy kávéval. Ekkor én is neki fogtam a reggeli kávém el készítéséhez. Csöndben kortyolgattuk kávénkat és mind ketten bámultunk ki fejünkből.-Mi a baj?
-Miért gondolod, hogy bármi bajom is lenne...?-kérdeztem, de éreztem, hogy hangom elcsuklik. Hirtelen gyomrom görcsölni kezdett és könny cseppek gurultak le arcomon. Elfordultam. Nem akartam, hogy így lásson. Ekkor éreztem, hogy valaki óvatosan megölel hátulról...
-Mi a baj?-kérdezte gyengéden Boyce.
-Nem tudom, minden..-szipogtam végül.
-Hé semmi baj.-mondta és szorosabban ölelt mire én is vissza öleltem.
Ott álltunk egymásba borulva én sírtam ő meg csak halkan csitítgatott. Nem tudtam igazából,hogy most mi is zajlik le bennem, de úgy éreztem azzal tudom kiadni magamból, hogy sírok... Egyszer csak valamit éreztem. Ez olyan érzés volt amit eddig még soha nem éreztem. De jó volt és olyan szép., gyengéd. Olyan ami bármit elfeledtetett velem. És hirtelen azt éreztem, hogy soha nem akarok elszakadni Boycetól. Ám ekkor olyas valami történt velem ami egyszerűen leírhatatlan dolog.... Megcsókolt.Summer
Rohantam haza a sötétben. Semmit nem láttam csak pár halvány fényű lámpa világította meg a ködös utcákat. Nem akartam elhinni... Hogy ezt tette. Azt hittem, hogy ő más, mint a többi... Utálom, utálom azért amit tett. Csak egy baj volt. Hogy belül még mindig ugyan úgy szerettem őt, ahogy eddig is. Nem tudtam rá haragudni bármit is tett. Mikor hangokat hallottam a hátam mögül gyorsabban kezdtem szedni a lépteimet. Csak remélni mertem, hogy senki nincs otthon. Azt mondták este elmennek. Nem tudtam volna a szemükbe nézni ezek után. Főleg nem Rockyéba. Ahogy befordultam az utcánkba, láttam, hogy a ház sötét és egy nagy kő esett le a szívemről. Mikor oda értem az ajtónkhoz, kapkodva kotorásztam a táskámba. A hangokat egyre közelebb hallottam, az idő csak pörgött én meg nem találtam azt a hülye kulcsot. Mikor már harmadszorra túrtam fel a táskámat végre kezembe csúszott a lakás kulcsom. Kezem izzadt, ahogy elfordítottam a zárat és végül egy ismerős kattanást hallottam. Az előszoba korom sötét volt, mikor az ajtó becsapódott a hátam mögött. Eddig bírtam... A tüdőm majd szétszakadt és alig kaptam levegőt. Szét estem, minden a nyakamba zuhant és megtörtem. Egyszer csak zokogni kezdtem. Halántékomon éreztem ahogy a jéghideg izzadtság cseppek végig gördülnek a hátamon. Fájt, mindenem. A lábaim, a fejem, a lelkem és egyszerűen az egész testem. A vállam rázkódott a sírástól, mikor egy emberi alak állt meg előttem. Fölém magasodott, hogy jobban szemügyre vegyen. Megállt bennem a vér. Szemeimet lassan lecsuktam és arra koncentráltam, nehogy elsírjam magam. Apró könnyek szöktek ki csukott szemem alól mikor végleg biztos voltam benne, hogy ki áll előttem. Óvatosan feltápászkodtam, mire ő egy kicsit meghátrált. álltunk egymással szemben a vaksötét szobában. Ő és Én. Én és Ő. Újra kitört belőlem a zokogás de mielőtt végleg összeomlottam ő elkapott, és szorosan magához ölelt. Én a vállába fúrtam fejem és mélyen beszívtam az illatát. Ekkor éreztem, hogy szorosabban ölel. Biztonságban éreztem magam és halkan suttogtam hozzá.
-A többiek...-kérdeztem de már meg is kaptam rá a válaszom.
-Nincsenek itt.-mondta.-Mi történt?-kérdezte meg halkan. Ekkor egy mély levegőt vettem és egy kicsit eltoltam magamtól.
-Nem... Nem akarom, még egyszer elmondani legyen annyi elég, hogy...-mély levegőt vettem de megállította a mondatomat.
-Ne, csak ne mond ki.-mondta lassan és nyugodtan de éreztem ahogy izmai megfeszülnek. Szemeimben újra megindult a könny zuhatag.
-Én félek. Követett és...-kezdtem mire szorosabban öleltem át.-Csak ne hagyd, hogy-ekkor félbe szakított és mélyen a szembe nézett.
-Soha nem fogom hagyni, hogy bárki is bántson. Megígérem.-mondta Rocky és óvatosan leszedte rólam a kabátomat.
Vivian
A srácokkal eldöntöttük, hogy ma elmegyünk és megnézünk egy filmet, mert az mindenkinek jót tenne. Bár Rocky azt mondta nem vágyik most a mozira attól még a többiekkel nagyon jól éreztük magunkat. Nevettünk és sztorizgattunk mint egy nagy család, néhány öhm... hiányzó taggal... Már késő este volt mikor haza értünk halkan nyitottunk be (már amennyire halkak tudtunk lenni... Ez alatt azt kell érteni, hogy Ross majdnem leverte az ajtó melletti fogast, Ryland pedig megbotlott egy cipőben és hasra esett.) Mikor mindenki felért a szobáink felé vettük az irányt. Ross és Ry hamar eltűntek, én és Delly is éppen beakartunk lépni a szobánkba mikor a másik két fiú hangját hallottuk a hátunk mögött.
-Ki lettünk szorítva saját szobánkból-mondta röhögését vissza fojtva Riker.
-Akkor Boyce te menj az én helyemre én meg megyek le a nappaliba.-mondtam és már indultam is volna lefelé mikor Rik előtt kötöttem ki.-Öhm, Riker?-kérdezte egy fura grimasszal.
-És én ? Én hol alszom?-óvatosan félszemmel hátra tekintettem, hogy ellenőrizzem bátyám nincs-e már mögöttem de hál' isten már elment.
-Hát tulajdon képen, ha nem bánod esetleg... Öhm lehet, hogy szorítok egy kis helyet a nappaliban.-mondtam egy kaján vigyorral...
-Örömmel.-mondta és viszonozta arc kifejezésem.
-Ezzel még tartoztál...-mondta és hátulról magához húzott finoman majd megcsókolt. Éreztem forró ajkait a számon. Amióta ide kerültem erre vártam, és most megtörtént. Ekkor kezei elkezdtek lefelé vándorolni egészen a csípőmig...
"Szóval ez lett volna az a várva várt rész remélem azért nem nagyon haragszotok amiért annyit késtem! Komizzatok, hogy mien lett!!!
Nóri xxx #R5Family"
