Home

Riker

  -Ez mi volt?-kérdezte meghökkenve Vivian.
-Fogalmam sincs.-felelte Ross, Ryland és Rydel egyszerre.
-Én azt hiszem tudom. beszélek Summerrel.-mondtam végül és elindultam fel a lépcsőn.
-És Rockyval mi lesz?-kérdezett vissza Vivi.
-Majd én lerendezem.-mondta Boyce higgadt hangon húgának.

 Ahogy felértem a lépcsőn szembe találtam magam a lányok szobájával. Az ajtón már nem egy név hanem három állt. Rydel, Vivian és Summer. Furcsa volt, anyuék csak tegnap mentek el, de már sokkal nehezebb, mint az reméltem... Ahogy lassan erőt vettem magamon, bekopogtam. Semmi válasz. Vártam egy kicsit majd újra kopogni kezdtem. Amikor megint csak néma csendet kaptam válaszul lenyomtam a kilincset és óvatosan benyitottam. Ott ült egy kicsi szőke hajú csöndben zokogó kislány. Hirtelen egy emlék suhant át az arcomon.

"-Engem senki nem szeret.-hallatszott egy lány hangja hátul. Az ágyon kuporgott pont, mint Summer. ekkor egy szőke hajú kamasz fiú csüccsent le mellé.-Egy fiú sem hívott el még randizni Rik! Senki nem mondta, hogy szeret. Ronda vagyok a fiúk mindig CSAK haverkodnak  velem. De igazából senki nem szeret úgy ahogy egy lányt kéne szeretniük...-fejezte be a lány és újabb zokogásban tört ki.
-Delly! Minden fiú buta, aki nem szeret téged. Te egy gyönyörű lány vagy és hidd el, egy nap mind egytől egyig megfogják bánni, hogy nem jöttek veled össze! És hidd el mindenki szeret, mert téged nem lehet nem szeretni.-mondta a fiú és gyengéden átölelte a lányt.
-Köszönöm, szeretlek!
-A húgom vagy, ez semmiség!"  
  
  Már tudtam mit kell tennem.
-Miért utál?-kérdezte félve.
-Nem utál, sőt...-mondtam egy hamiskás mosollyal, amit ő egy összezavarodott fejjel reagált.-Mindegy, a lényeg az, hogy nem utál, csak fura neki. Ez az egész helyzet más. Érted? Figyelj anyámék csak egy napja mentek el, de már kezdődnek a konfliktusok. Nem tudom mi lesz itt...
De biztos át vészeljük.
-De akkor meg, honnan ismeri?
-Nem tudom, azt se tudom ki az a csávó.
-Riker? Ugye elmehetek vele a buliba?-kérdezte végül szipogva.
-Persze, de ne csinálj semmi hülyeséget rendben?-egyeztem végül bele.
-Igen! És köszönöm Rik. De Rockyval mi lesz?
-Hagyjad majd mi megoldjuk.-mondtam azzal felálltam és kifelé indultam.

Vivian

  Mindent hallottam és ekkor egy könny csepp gördült le az arcomon. Igaza volt. Mindenben és ez volt az a pillanat amikor először  támadt ilyen érzésem. Csak azt akartam,hogy vele legyek. De mindennél jobban. Nem tudom miért vagy hogyan, de mellette biztonságban éreztem magam. Szeretem. De mi ez? Én nem ilyen vagyok... Ez nekem új. Utálom, utálom ezt az érzést. Nem tudtam mi ez. De nagyon idegesített. Ekkor azt vettem észre, hogy a lábaim, maguktól indultak meg abba az irányba amelyikbe az előbb ő is ment. Nem ez velem nem történhet meg... Ez nem én vagyok. Most mi ez?? Csak az a baj, hogy enm tudom kiverni a fejemből azt a szempárt és azt a bizonyos szőke hajat. De miért én? És miért épp most amikor a legnagyobb veszekedés folyik???

   -Hihetetlen vagy!-mondtam halkan ahogy kiléptem a házból és a verandán találtam magam. Egy sötét alak ült a lépcsőn csöndben felette csak a csillagok világítottak. Lassan elindultam felé. Ekkor megmozdult és fel nézett rám.
-Ezt meg, hogy érted?-mondta lágyan és hangján halható volt, hogy mosolyog.
-Kedves volt amit a húgomnak mondtál.-mondtam és én is leültem mellé.
-Tehát hallottad.-mondta halkan én meg bólintottam.-Ügyes kis boszorka vagy te.-ezen mindketten halkan nevettünk.
-De tényleg így gondolod. Mármint, hogy napról napra nehezebb lesz, meg amit mondtál...-kérdeztem félve.
-Nem tudom.-sóhajtott fel.-Fogalmam sincs egyenlőre azt sem tudom, hogy anyámék hol vannak, vagy, hogy miért mentek el... De te is látod nem? Látod, ahogy mindenki, próbálja kihozni magából a maximumot és mindent próbál elfelejteni. De nehéz, és senki nem mondta, hogy könnyű lesz...
-Tudom., De meg kell próbálnunk elfogadni,és együtt élni, mert amennyiben ez nem sikerül, mi nehezítjük meg magunknak.
-Csak az a baj, hogy megváltozunk...
-Szerinted utálja?-kérdeztem végül elgondolkodva.
-Tessék?
-Hát, Rocky. Mármint amit Summer mondott...-mondtam és kicsit elhúztam a számat.
-Te most hülyéskedsz.-kezdte lazán mosolyogva.-Éppen ellenkezőleg. Az idegesíti, hogy Sum nem lehet az övé. És ez nagyon szar érzés tud lenni.-fejezte be majd lassan kifújta a levegőt mintha valami zavarná őt.
Hallottam, ahogy nagy levegőt vesz és mellhasa megemelkedik. Minden izma megfeszült. Majd megint kifújta a levegőt.
-Igazából van egy dolog...-mondta majd lassan közelebb hajolt hozzám. Ott voltunk egymással szemben az arcunk 1 centire volt a másikétól. Éreztem ahogy a hasamban minden lepke kiszabadul és elpirulok. Ekkor kicsapódott az ajtó.