2013. augusztus 27., kedd

Stormie

  November közepe. Már javában érezhető volt, hogy hamarosan közeledik a tél. A szél egyre többet, és egyre erősebben süvített. A nappalok rövidebbek lettek és az éjszakák hosszabbak. Már délután 5-kor sötét volt. Tehát ez is csak egy normális téli estének indult, amíg nem az ajtó csengő éles hangja szakította félbe családom vidám kis cseverészését. Amikor kinyitottam az ajtót el állt a lélegzetem... Három kamasz állt ott a bőröndjükkel, megszeppenve, és félve bámulva rám. Rögtön fel ismertem őket... A fiú, Boyce, sötét haja pont, mint az apjáé volt. Szeme viszont az anyjáé. A két lány, Vivian az idősebb, kiköpött anyja már csak a kiállásából is rá lehet jönni, erős és magabiztos tartása pont mint Annabell, viszont a legkisebb Summer az apjára hasonlít. Kedves kis arcára most félelem ült ki de látszott rajta, hogy imád mosolyogni. Szőke haja viszont az anyjáé.  Nem tudom mit mondhatnék utoljára akkor láttam őket mikor még ici-pici kis babák lehettek. Akkor most miért vannak itt? És hol van az anyjuk?
-Stormie?-kérdezte halkan Summer, mire én zavarodottan bólintottam.-Ezt anya küldi.-és átnyújtott nekem egy levelet. Hallottam, hogy családom nyugtalankodni és izegni, mozogni kezd a nappaliba mögöttem. Csendben elvettem a levelet min mindössze csak 3 sor állt.

"Stormie!

Vigyázz rájuk, nekem most el kellet mennem... Hogy hova? Az mindegy.
De egy valamit tudnod kell... itt van! És oda kell, hogy menjek, hisz, tudod mikre képes és az egyetlen akire hallgat az én vagyok... Meg kell akadályoznom őt.

Szeretettel,
Annabell"

  A lábaim földbe gyökereztek ahogy elértem a levél vége felé. Nem az nem lehet. Vissza jött? De hát ő, ő, nem... De ha ez igaz amit Ann írt akkor ő is veszélyben van. Viszont most van még egy dolgunk mielőtt neki állnék Anna keresésének. A gyerekek.
-Na gyertek csak, nem kell félni. Kerüljetek beljebb.-mondtam kevesen, és mire beléptünk családom összes tagja ott állt előttünk és nagy örömömre Mark is elsápadt.-Srácok, ők itt a Downtown testvérek Boyce, Vivian és Summer. Az anyukájuk főiskolai, nagyon jó barátnőm, de sajnos rég nem hallottam felőle. Viszont most el kellet mennie és azt szeretné, ha mi vigyáznánk a gyerekeire. Nem tudom mennyi ideig lesz távol, de arra szeretnélek titeket kérni, hogy viselkedjetek normálisan...-mondtam és egy nagyot sóhajtva a három másik gyerek felé fordultam.-Tudom, hogy semmit nem értetek ebből az egészből, de azt kell, hogy mondjam, nem baj. minél kevesebbet tudtok erről annál jobb, de semmi bajotok nem lesz világos. itt biztonságban lesztek, megígérem. Ők itt a gyerekeim és a férjem Mark. Riker a legidősebb, majd Rydel, Rocky, Ross és Ryland. Srácok egy picit hadd beszéljek apátokkal addig mutassátok meg a lakást nekik. A két lány Rydelnél alszik Boyce meg dönthet.-fejeztem be monológom majd bele karoltam férjembe, hogy egy kicsit arrébb húzzam őt.

  -Na jó szívem ezt most megmagyarázod!-mondta Mark és hallatszott a hangján, hogy az egyenes választ szeretné tudni.
-Annabell elment, mert Pete vissza jött... És most elment megkeresni őt.-mondtam és lesütöttem szememet.
-Normális ez a nő? Miért keresné azt aki, aki... Te is tudod.-mondta halkan.
-Mert újra megakarja tenni és tudod, hogy az egyetlen akire Pete hallgat az ő, de nem hagyom, hogy ezt egyedül csinálja Mark. Én megkeresem őt és segítek neki.
-Egyedül nem mehetsz... Nem hagyom, hogy bármi bajod essen. Világos? És nem akarom azt hallani, hogy nem...-mondta férjem nagyon komolyan én pedig rábólintottam.
-De mi lesz a gyerekekkel. És a bandával és a forgatásokkal.-aggódva tekintettem Markra.
-Édesem már nem kisgyerekek és semmi baj nem lesz a koncerteket Bobby nagyon jól letudja vezetni Rylandel és a forgatásokon pedig ott van mindenki! Meg lesznek és nem akarom, hogy tudják, hogy miért megyünk el rendben?-halatszott a válasz férjemtől.
-Rendben ezt én sem akarom, de akkor még is, hogy mondjuk el nekik?
-Hogy mondjatok el mit?-hallottam meg Rocky hangját a hátam mögül. Mire hátra pillantottam már mind ott álltak és a kérdésükre várták válaszunkat.
-Apátoknak és nekem el kell mennünk. Nem tudom mikor jövünk meg, de haz fogunk jönni megígérem.
-Hova mentek?-kérdezte Rydel.
-Minek mentek el?-folytatta Ross és könnyek szöktek a szemembe.
-Csak kérlek ne tegyétek még nehezebbé.-mondtam könnyezve.
Riker, Boyce ti vagytok a főnökök és Ryland tied a koncertek, számítok rátok! És Ross minden renben lesz.-mondta végül Mark és így történt az, hogy nem sokára a kocsiban ültünk. Csak mi ketten neki indulva az egész világnak, hogy belevágjunk az ismeretlenbe és előkerítsük azt a nőt akit bármelyik percben meggyilkolhatnak. Szuper!

Summer

  Mind a nyolcan ott ültünk a kanapén szótlanul és csak bámultunk ki az ablakon. Nem akartuk elhinni , hogy mi volt ez... Tanácstalanok voltunk és azt se tudtuk egymásról, hogy ki-kicsoda. Ekkor Riker fel kelt.
-Na jó nem tudom mi volt ez, de anyáék elmentek és itt hagytak minket. Azt mondták vissza jönnek, úgy hogy azt hisze hinnünk kell nekik... Tehát javasolnám, hogy felejtsük el és gondolkozzunk nagyobb problémákon.
-Mégis mi lehetne ennél nagyobb probléma?-kérdezett vissza Ryland.
-Az drága öcsém, hogy 8-an vagyunk és azt se tudjuk, hogy ki-kicsoda. Mármint persze a tesókon kívül-tette hozzá az utolsó mondatot is.-És mivel apa azt mondta, hogy Boyce és én vagyunk a főnökök a i szavunk a döntő, világos? És Rocky van egy jó hírem kaptunk egy új szoba társat.-fejezte be és bátyámra mutatott.
-Na jó! Össze dobok valami vacsit. Gondolom mindenki éhes, lányok segítetek?-kérdezte Rydel kedvesen és a konyha felé vette az utat, én és Vivi is követtük őt. Miközben a konyha pulton ücsörögtem hallgattam ahogy Rydel és a nővérem egész kis vidám cseverészésbe merül, de most valahogy nem tudtam oda figyelni. mert egyre csak ő rá tudtam gondolni és kifelé bámulva az ajtón őt nézni ahogy a többiekkel röhög és hülyül. Hosszú barna haja volt és barna szeme. Csak néztem őt és arra lettem figyelmes, hogy ő is engem néz mindketten mosolyogtunk. Majd valaki szólt neki és ő eltűnt. Félek. Anya el ment és nem tudom mi lesz. De érzem, hogy nem lesz könnyű és, hogy mindennap egyre nehezebb lesz. Minden megváltozik.

  Másnap iskolába kellett mennem, hiába történt akármi tegnap, azt senki más nem tudja csak én és a hét másik testvérem. Egész nap izgatott ez az "új család" dolog. Nem hagyta nyugodni az agyamat semmi, se Ő, se anya vagy Stormie és Mark, meg aztán ezek az új körülmények hozzá kell szokni, de nagyon nehéz, kell még egy kis idő. Ahogy a szekrényembe tettem be a cuccom és vettem elő kabátom egyszer csak ismerős hangot hallottam magam mögött.
-Szia kis csaj! Hogy telt a nap?-kérdezte Nathan.
-Ejha nem hittem, hogy hallunk még felőled Nathan Skygrow.-mondtam majd kicsit elpirultam. Nathan jó ideje nem volt suliba. Nem tudom miért, de ő tipikusan az a laza srác típus akiért minden csaj oda van és ő mindenre magasról tesz. De tagadhatatlanul helyes...
-Hát pedig itt vagyok és tulajdon képen, pont, hogy miattad...-mondta én meg úgy éreztem mintha, valami lepke tenyészet lenne a gyomromba.-Szóval arra gondoltam, hogy nem lenne-e kedved eljönni velem ebbe a holnap esti buliba.
-Persze...lenne-vágtam rá habozás nélkül.
-Nagyszerű hétre érted megyek.-mondta azzal egy kacsintásal és egy laza mosollyal otthagyott. A mennyekben éreztem magam. Ott repkedtem a felhők között milliónyi lepkével súlytalanul és csak szálltam, és szálltam, és szálltam egyre magasabban.

   Sikítva léptembe a házunk ajtaján és máris tizennégy kíváncsi és érdeklődő szempár fogadott. Szemem csillogott arcom meg teljesen kipirosodott, mert hazáig futottam, de egy hihetetlen nagy mosoly ült ki arcomra.
-Summer?-kérdezte érdeklődve Riker.
-ELHÍVOTT NATHAN ELHÍVOTT!-sikítottam örömömben.
-Először is ki az a Nathan, hova hívott és hány éves?-emelte fel a hangját Boyce és látszott a szemében a védelmező báty.
-Nathan Skygrow a suli leghelyesebb pasija és erre vártam már mióta, kérek had menjek el a buliba! Kérlek!-mondtam neki könyörögve , de nagy meglepetésemre nem ő hanem Rocky válaszolt.
-Nem!-mondta.
-Mi van?-értetlenkedtem.
-Azt mondtam nem. Elmehetsz a buliba, de nem vele!
-Azt se tudod ki az!-jelentetem ki dühösen.
-De, tudom... És megmondtam azzal az idióta barommal, sehova nem mész! Ennyi.-mondta majd fogta magát és elviharzott nekem se kellet több felrohantam a szobámba és magamra csaptam az ajtót. Nem értem mi a baja vele,hisz azt se tudja ki az. Vagy, talán....


4 megjegyzés:

  1. Mi ez? Mi ez?!!! MI EZZ??!!! EGY KURVA JÓ BLOG!!!!! folytatást akarok :D

    VálaszTörlés
  2. Juj köszi, bár a Vivanos részek csak a köviben fejtődnek ki jobban...hmmmmm na a második rèsz sem lesz piskóta...btw örülök h tetszik.

    VálaszTörlés
  3. Miután belinkelted az új blogodat, és megláttam egyből elkezdtem és el kell, hogy mondjam, megint alkottál. egy rohadt jót basszus ezt is imádom! bocsi a csúnya szavakért :D #R5family ♥

    VálaszTörlés
  4. Nagyon szuper, nagyon király, nagyon zsír és ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! *------------* IMÁDOM! <3 Nagyon izginek ígérkezik! :D Folytatást! B) <3 :* *------*

    VálaszTörlés